Gabi kenyere

A kovászhoz:

A tésztához:

• 500 gramm rozsliszt

• 250 gramm teljes kiőrlésű liszt

• 1 evőkanál só

• 1 teáskanál /2 cukor

• 150 milliliter meleg víz

• 70 gramm lenmag

• 120 gramm napraforgómag

• 70 gramm szezámmag

1. Tervezz előre! Legalább 2 és fél nappal a kenyér elkészítése előtt készítsd el a kovászt: oldd fel az élesztőt és a cukrot a meleg vízben, és öntsd egy nagy tálba. Fokozatosan keverd bele a lisztet, hogy sima tésztát kapj. Takard le, és hagyd szobahőmérsékleten 24 órán át.

2. Ismét keverd össze alaposan, és hagyd további 24 órán át pihenni. Az eredmény egy illatos, meglehetősen folyékony, élesztős tészta lesz.

3. Legalább 7-8 órával azelőtt, hogy a kovász elkészül, készítsd el az "áztatóvizet", azaz: áztasd a lenmagot egy csésze vízben.

4. Eltelt néhány óra, és már majdnem a végén jársz! Itt kezdődik a kemény munka...

5. Egy új tálban keverd össze az összes száraz hozzávalót: a 2 lisztet, a cukrot, a sót, a napraforgó- és szezámmagot. Add hozzá a kovászt, az áztatóvizet és a maradék meleg vizet, és kezd el keverni és dagasztani. Ha van egy nehéz keverőd dagasztóhoroggal, az első pár percben használhatod. Ezután azt javaslom, hogy kézzel folytasd a dagasztást egy enyhén lisztezett felületen. Ez az egyetlen módja annak, hogy helyesen megítéld a tészta állagát, és szükség esetén adj hozzá egy kis vizet. Folytasd a dagasztást jó 15 percig. Ez elég kemény munka, de nagyon kifizetődő. Sokkal inkább ezt csinálnám, mint hogy elmenjek az edzőterembe!

6. Tedd át a tésztát egy tálba, takard le, és hagyd 2 órán át kelni, majd tedd vissza a lisztezett felületre, és dagaszd újra további 5 percig. Formázz a tésztából 2 hosszúkás cipót, és tedd egy sütőlapra vagy 2 kenyérformába (mindkettőt kipróbáltam, és úgy gondolom, a második megoldás működik a legjobban, bár a végeredménynek lehet, hogy kevésbé lesz látványos hatása). Takard le olajozott folpackkal, és hagyd még 1 órán át kelni.

7. Eközben melegítsd elő a sütőt 220 °C-ra. Szórj egy kis lisztet a cipók tetejére, és vágd be őket hosszában. Süsd 45 percig. Ne aggódj, ha a héja sötétre válik: ez ennek a kenyérnek a természetében rejlik. Vágás előtt hagyd kihűlni (ha sikerül!!!).

8. Ha egy ruhába csomagolva tárolod, ez a kenyér akár egy hétig is eláll.

Meghatározatlan számú évvel ezelőtt egy házban laktam Tooting Broadway-n, London mély délnyugati részén. A hely pontosan olyan volt, amilyennek egy 6 fiatal diplomásból, hallgatóból és egyéb, különböző hátterű és nemzetiségű emberből álló csoport otthonát elképzelhetnéd. Elég nagy rendetlenség, folyamatos jövés-menés, némi mocsok, amit hevesen elutasítottak, de - hé - sok szórakozás.

Közöttünk volt egy német lány, Gabriele Martin, akit Gabinak hívtak. Gabinak kétségtelenül - van - sok erénye, elsősorban az, hogy ő az egyik legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam. Azonban még ennyi év után is biztos vagyok benne, hogy ha bármelyikünket megkérdeznének, a róla legjobban megjegyzett dolog a csodálatos kenyér lesz, amit sütni szokott.

Az idő eltelt, az egykori fiatalok csoportja mára szétszóródott a világban. Néhányan többé-kevésbé szoros kapcsolatban maradtak, másokról csak homályos híreink vannak. Valakiről, ahogy az életben lenni szokott, minden nyomát elveszítettük. Sajnos Gabi is közéjük tartozik. Mindazonáltal ő (és a kenyere!) megőrizte a helyét a szívemben.

Azóta a párommal négy évet töltöttünk Dél-Németországban is. Gabi, tudtam, visszatért szülővárosába, Stuttgart közelébe. Nem voltunk több mint 100 km-re egymástól, de mégsem tudtam megtalálni. És nem találtam olyan kenyeret sem, ami hasonlított volna az övéhez! Rengeteg gyönyörű volt ott, de egyik sem felelt meg pontosan annak a csodának, amit Gabi bemutatott nekünk. Ez egy Bauernbrot volt, az világos, de ha kutatást végzel, olyan sok különböző recepttel találkozol, hogy a fejed is megfájdul.

Aztán nemrégiben találtam egy verziót - egy amerikai ételblogon egy német hölgytől, aki most ott él -, ami nagyon ígéretesnek tűnt. A receptjében legalább két olyan kulcsfontosságú jellemző szerepelt, ami helyesnek tűnt: rozslisztből készült, és 48 órán át álló kovászt igényelt! Pontosan arra emlékeztem, amit Gabi csinált: három nappal a sütés előtt kezdte...

Szóval, néhány személyes simítást hozzáadtam a recepthez, és - presto! - már bele is vágtam: csütörtökön ebédidőben belevágtam ebbe az újabb kalandba, készen arra, hogy szombat este vacsorára tálaljam az új Gabi-kenyeret. Valóban némi erőfeszítés, de fogalmad sincs, milyen elégedettséget éreztem! Próbáld ki magad is.